Mi negyen voltunk, par perc volt a busz indulasaig. Belga ismerosein mar le is mondtak az aznapi utrol. Csabaval mi maskepp reagaltunk: a 2 ures hely es a 2 perc mulva indulo busz hallatan verszemet kaptunk! Nem allhattunk tetlenul, a busz nem mehet el 2 ures hellyel! Csaba gyorsan gondolt egyet, egy ermet javasolt feldobni.
Belga ismerosinknek nem volt sietos az ut, 9 honapos vilagkoruli utuk kinai allomasan vannak jelenleg, igy nagyvonaluan felajanlottak a 2 helyet. Gyors sorban allas, fizetes, es rohanas a buszhoz. Hosszu 2 perc volt ez nagyon! :-)
A Lugu-tohoz vezeto ut is maradando elmeny nyujtott: az ut soran megertettuk miert mondjak, hogy a to a kulvilag elol elzart teruleten van, es miert csak napi 1 busz jar ide. Az ut nagy resze meg soha nem latott cementet vagy aszfaltot; a busz hol a magasbol leomlott sziklakat, hol pedig az utszeli tatongo lyukakat es vizatfolyasokat kerulgette. Csodalatos tajakon haladt vegig az ut: hegyeken fel, volgyekbe le, sebesen es lassabban folyo patatkok, folyok, vizesesek.
Delutan megerkeztunk a Lugu-tohoz, de nem az altalunk vart telepulesen allt meg a busz: mint kiderult, az a to masik oldalan fekszik. Egy helybeli, angolt toro utitarsunk volt segitsegunkre, aki keresunkre kisegitett minket egy fuvarral a legkozelebbi telepuleshez, ahol sikerult szallast talalnunk.
Az estet kis setaval, es a kozelben megszallo buszos kinai utitarsaink koreben eltoltott vacsorval zartuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése