Reggel 
7:00-re ertunk 
Xichang varosaba. A palyaudvaron osszetalalkoztunk ket korabbi (
Chengdu)  belga ismerossel. Rovid, de szamunkra gyumolcsozo ismeretseg szovodott  koztunk. A varos tulso vegen levo buszallomason kiderult, hogy mar csak 2  jegy van a napi egyszeri Lugu-tohoz meno jaratra.
Mi negyen voltunk, par perc volt a busz indulasaig. Belga  ismerosein mar le is mondtak az aznapi utrol. Csabaval mi maskepp  reagaltunk: a 2 ures hely es a 2 perc mulva indulo busz hallatan  verszemet kaptunk! Nem allhattunk tetlenul, a busz nem mehet el 2 ures  hellyel! Csaba gyorsan gondolt egyet, egy ermet javasolt feldobni.
Belga ismerosinknek nem volt sietos az ut, 9 honapos vilagkoruli  utuk kinai allomasan vannak jelenleg, igy nagyvonaluan felajanlottak a 2  helyet. Gyors sorban allas, fizetes, es rohanas a buszhoz. Hosszu 2  perc volt ez nagyon! :-)
A Lugu-tohoz vezeto ut is maradando elmeny nyujtott: az ut soran  megertettuk miert mondjak, hogy a to a kulvilag elol elzart teruleten  van, es miert csak napi 1 busz jar ide. Az ut nagy resze meg soha nem  latott cementet vagy aszfaltot; a busz hol a magasbol leomlott  sziklakat, hol pedig az utszeli tatongo lyukakat es vizatfolyasokat  kerulgette. Csodalatos tajakon haladt vegig az ut: hegyeken fel,  volgyekbe le, sebesen es lassabban folyo patatkok, folyok, vizesesek.
Delutan megerkeztunk a Lugu-tohoz, de nem az altalunk vart  telepulesen allt meg a busz: mint kiderult, az a to masik oldalan  fekszik. Egy helybeli, angolt toro utitarsunk volt segitsegunkre, aki  keresunkre kisegitett minket egy fuvarral a legkozelebbi telepuleshez,  ahol sikerult szallast talalnunk.
Az estet kis setaval, es a kozelben megszallo buszos kinai utitarsaink koreben eltoltott vacsorval zartuk.